- A középkori város és a céhes ipar
A városok száma és lakossága a korai középkorban nem volt jelentős.
Európa történelmében az ugrásszerű fejlődés a 10-11. században kezdődött.
A földművelő népességből ekkor vált ki az a kézműves, iparos réteg, amely a városi lakosság egyik részét adta.
Ekkortól lendült fel a kereskedés is, amely a városok másik legfontosabb fejlesztője lett.
A mezőgazdaság forradalma és hatásai
a 10. század végére Európa nyugati felén véget értek a zsákmányszerző-hódító támadások (vikingek, magyarok, arabok), ezért megnőtt a népesség száma
a hagyományos művelési módszerekkel nem tudtak elegendő élelmet termelni, ezért új eszközök alkalmazásával (szügyhám, nehézeke, lópatkó, borona) áttértek a háromnyomásos földművelésre
következménye: jelentősen nőtt a terméshozam
a jobb megélhetés újabb népességrobbanást eredményezett, ezért újabb földeket kellett művelés alá vonni (erdőirtással, mocsarak és tavak lecsapolásával)
az elegendő élelem lehetővé tette a kézművesek kiválását a mezőgazdaságból, akik a kereskedők által kedvelt vásárhelyekre költöztek, és velük közösen létrehozták a középkori városokat.
A városok kialakulásának helyszínei
földrajzi helyek: folyók és hegység találkozása, folyók torkolata, utak kereszteződése, hegyvidék és síkság találkozása
királyi, egyházi, földesúri székhely (várak-kolostorok)
nyersanyaglelőhelyek (bányák)
kereskedelmi-piaci központok (vásárok)
szabad királyi városok: a király alá tartoznak, pl.: vásárvárosok és bányavárosok
mezővárosok: a földesúr alá tartoznak
A városi polgárok kommunákat, városi önkormányzatokat alapítottak.
A városi önkormányzat egyik alapvető eleme a szabad elöljáró-választás volt: a polgárok az önkormányzat testületeit és tisztségviselőit, a város papjait, később parlamenti követeit is maguk választhatták meg.
A városi önkormányzat legjelentősebb szerve a magisztrátus volt.
A szűk körű magisztrátus döntött a legfontosabb kérdésekben:
ellenőrizte a városi tisztségviselőket,
ítélkezett büntetőügyekben,
intézte a város gazdasági ügyeit, valamint az adószedést is
gondoskodott a rend fenntartásáról, az oktatásról, az egészségügyről,
irányította a városfalak, a templomok, a városháza, a hidak építését,
Az állami adókat a város egy összegben fizette az uralkodónak, ennek összegét szerződésben rögzítették.
Hogy a polgárok közül ki mennyivel járul hozzá az adókhoz, azt a magisztrátus döntötte el.
Merőben új jelenség volt, hogy az adó nagyságát a vagyoni helyzethez mérték, vagyis a városokban megjelent az arányos közteherviselés.
különleges királyi kiváltságok
a várost fallal kellett körbekeríteni (kiváltság és kötelezettség)
vásártartás joga: heti vásárokat és országos vásárokat tarthattak
Jelentős kiváltság volt az árumegállító jog.
Ennek értelmében a városokon áthaladó kereskedőket feltartóztathatták útjukban, áruik kirakására kényszeríthették őket, a kereskedőknek vásárvámot kellett fizetniük és nem térhettek el a helyi árszabástól. (I.
Károly – Bécs árumegállító joga – Visegrádi királytalálkozó)
A középkori városi polgárság
A polgár személyében szabad volt, nem állt magánföldesúri joghatóság alatt, közvetlenül a király alá tartozott.
A polgár mentes volt minden jobbágyi szolgáltatás alól, szabadon választhatta meg lakóhelyét, lehetett tulajdona, városi ingatlana, ezeket szabadon örökíthette.
DE: Fizetnie kellett királyi és az egyházi adókat, viselte továbbá a városi önkormányzat terheit. A polgárnak katonáskodnia is kellett, háború esetén köteles volt védeni a várost.
legvagyonosabb kereskedők, iparosok, telektulajdonosok, akik közül sokan nemesi származással is dicsekedhettek
Kezükben a város irányítása (legfontosabb tisztségek)
Plebejusok: városi középrétegek
